Kicsi gennyes pattanások nőnek a biciklistársadalom testén. Felgyülemlett bennük az összes kerékpározót valaha ért sérelem, érzik és mélyen átélik a közösség sanyarú sorsát. Lélekben már a vázra vannak feszítve. Pedig ők azok akik tesznek. Fizikailailag is erkölcsileg is. Egy élhetőbb világért. Ők életvitelszerűen kerékpároznak, ezért nekik már akkor igazuk volt, amikor jöttek.
Barátaink már kora reggel alig látnak a pipától. Ki tudja, ma is mi vár rájuk az utakon. Rituális tükör előtti Scorpion jelmez felöltés után pattan rá az élő szövet a fém vázra, és indulhat a mortal kombat. Tele van a világ ellenségekkel. Totyorászó, útba kerülő gyalogosokkal, póráz nélküli kutyákkal, köcsögautósokkal, bkv buszsofőrökkel. Nem telik el nap konfliktus nélkül. A lényeg, hogy meglegyen a sztori, hiszen nem bringás, akit (de legalább egy haverját) még nem csaptak el majdnem. Ha nincs probléma, talál. Bár mellette teljesen üres a kijeölt út, mégis letolja a járdáról a babakocsit, a remekül kiépített bicikliút mellett az autóúton halad, és üvölt, mert nem kerülik ki eléggé, bemutat az átkelő előtt időben fékező autósnak, vagy ha teheti talál okot a verekedésre, szitkozódásra is.
Kik vagytok, miért vagytok? Ne legyetek.